2009. okt. 15.

"Virasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül." (Lk 21,36).



Mi lehet fontosabb, mint Isten szeretete, a Végtelen utáni szomjúság.  Mi lehet fontosabb, mint a napi együttlét Istennel, aki szeret minket. Csak így tudja Isten a jelenlétével átjárni a hétköznapit, az egyszerűt, a megszokottat. Ha rendszeresen imádkozom, a legkisebb tettem is az örökkévalóság része lehet a szeretet által, hiszen ez adja meg minden dolog végső értékét. Valaki azt mondta nekem, és ma is fenntartja, hogy vannak, akiket Isten imádkozni hívott meg, és vannak akiket csak tettekre, és az utóbbiaknak nincs is szükségük imára, mert csak a tettek számítanak. Szüntelenül hangoztatja önmagáról, hogy jó, nagyon jó keresztény. És ezt hirdeti sajnos úton-útfélén a fiataloknak is. “Az élet , amit eddig éltem, - vallja Szent Teréz - az enyém volt. Azt az életet azonban, amely a belső ima kegyelmeivel kezdődött, az Úristen élte bennem.” (Önéletrajz). 

Bocsáss meg, Uram, irgalmazz nekünk, és add meg minden embernek az Imádság Lelkét.


Nincsenek megjegyzések: