2010. jan. 29.

“Virasszatok hát és imádkozzatok szüntelenül.” (Lk 21,36)


(„Isten jelenlétében” - 7.
Lelkigyakorlat a Feltámadásról nev. Lőrinc testvérrel)

4. levél
Egy szerzetesnőnek
1685. november 3.

Tisztelendő és nagyrabecsült Anyám!

      Megkaptam N... kisasszonytól a rózsafüzéreket, melyeket ön bízott rá. Meglep, hogy nem tudatja velem a véleményét a könyvről[1], melyet küldtem önnek, és amelyet bizonyára megkapott; gyakorolja buzgón öreg napjaiban, jobb későn, mint soha!
      Nem tudom megérteni, hogy élhetnek elégedetten szerzetesi személyek Isten jelenlétének gyakorlása nélkül. A magam részéről, amennyire csak tudok, vele maradok lelkem központjában, lelkem mélyében, s amikor így vele vagyok, nem félek semmitől; a legkisebb elfordulás azonban pokol számomra.
      Ez a gyakorlat nem rombolja a testet; célszerű azonban időnként - sőt gyakran - megvonni magunktól ártatlan és megengedett kis vigasztalásokat. Hiszen Isten nem tűri, hogy az olyan lélek, amely egészen az övé akar lenni, másban keressen vigasztalást, mint az Ő társasága: ez több mint ésszerű!
      Nem mondom, hogy emiatt nagyon kellene gyötörnünk magunkat; nem: szent szabadsággal kell szolgálni. Hűségesen kell munkálkodnunk, nyugodtan, aggodalom nélkül, és ahányszor elménk elkalandozik Istentől, szelíden és békésen hívjuk vissza.

      Szükséges viszont, hogy egész bizalmunkat Istenbe vessük, megszabaduljunk minden egyéb gondtól, még a számos külön ájtatossági gyakorlattól is, amelyek ugyan nagyon jók, de gyakran helytelenül vállaljuk magunkra őket, hiszen ezek végül is csak eszközök a cél eléréséhez. Tehát amikor Isten jelenlétének gyakorlása által már azzal vagyunk, aki a célunk, szükségtelen visszatérnünk az eszközökhöz, mivel szent jelenlétében maradva, folytathatjuk szerető párbeszédünket, hol az imádás, a dicséret, a vágyakozás egy-egy aktusával, hol felajánlással vagy hálaadással vagy bármi egyéb módon, amit csak lelkünk kiötölhet.

      Ha természete visszaborzad, ne veszítse el bátorságát! Erőszakot kell tennie magán; kezdetben gyakran azt hisszük, hogy csak vesztegetjük ezzel az időt, de ki kell tartanunk az elhatározásban, hogy mindhalálig állhatatosak leszünk, minden nehézség ellenére. A szent közösség és különösen az ön imáiba ajánlom magam.
Szolgája az Úrban, stb.
Párizsból, 1685. november 3-án
__________________________________
[1]      Lőrinc testvér egy levél kíséretében könyvet küldött ennek a szerzetesnőnek, aki a válaszában meg sem említi: 
      "Ezeknek az Isten jelenlétéről szóló könyveknek az egyikét elküldöm önnek: azt hiszem, ebben áll az egész lelki élet, és úgy vélem, ha ezt úgy gyakoroljuk, amint kell, rövid időn belül lelki emberré válunk.
Tudom, hogy ehhez a szívnek üresnek kell lennie miden mástól, mivel Isten egyedül akarja birtokolni; és minthogy nem lehet kizárólag az övé, amíg ki nem ürít belőle mindent, ami nem Ő, nem is cselekedhet benne, és nem teheti benne azt, amit szeretne.
      Nincs a világon édesebb és kellemesebb életmód annál, mint ha szüntelenül Istennel beszélgetünk; azok érthetik csak meg ezt, akik gyakorolják és megérzik az ízét. Mégsem tanácsolom, hogy ez okból tegye: nem a vigasztalások kedvéért kell ezt gyakorolnunk, hanem a szeretet okán, és mert Isten akarja. Ha prédikátor volnék, másról sem beszélnék, mint Isten jelenlétének gyakorlásáról; ha pedig lelkivezető lennék, mindenkinek ajánlanám, annyira szükségesnek és ugyanakkor könnyűnek tartom. (idézet a 3. Levélből)

      Ha lelkivezető lennék... vagyis mindenkire érvényesnek tartja Lőrinc  testvér a tanítást. Könnyű? Mikor annyi minden ellene van az összedettségnek?  De bízom benned Jézus, hogy Te vezetsz engem, Te fogod a kezem, ha elbotlok, felsegítsz. Annyi szentnek sikerült, hiszen Jézusom szeretsz, és feláldoztad magad értem.

Ima:
      Ó, fönséges és kimondhatatlan Istenség, vétkeztem, s nem vagyok méltó arra, hogy imádkozzam hozzád, de te hatalmas vagy és méltóvá tehetsz; büntess meg Uram bűneimért, és ne nézz nyomorúságomra. Egy testem van, ezt felajánlom neked: íme itt a testem, íme itt a vérem... Ha ez az Akaratod, törd össze csontomat és velőmet földi Helytartódért, jegyesed egyetlen jegyeséért, akiért könyörögve kérlek... Adj neki új szívet, hadd növekedjék szüntelenül a kegyelemben, adj neki erős szívet, hogy egyenesen tartsa a szentséges kereszt zászlaját, hogy a hitetleneket is részesítse kínszenvedésed, Egyszülött Fiacskád, a Szeplőtelen Bárány vérében.
Szienai Szent Katalin, Preghiere ed Elevazioni 20

________________________________
és nemzetközi kisugárzása a lelki életre.
_________________________________

Forrás, az ima kivételével:
Conrad de Meester: Isten jelenlétében, Magyarszék, 2005

Nincsenek megjegyzések: